A bifokális lencse segítségével két meghatározott távolságra – általában távolra és olvasó távolságra – tudunk éleslátást biztosítani, ezért ennél a lencsetípusnál két (innen a név: „bi”) konkrét dioptriaérték mérhető. A távoli és a közeli zóna között választóvonal helyezkedik el, mely váltáskor képugrást okoz, viselés közben pedig homályos vonalként alulról határolja a látóteret.
Napjainkban ez a lencsetípus már nem számít korszerű szemüveglencsének, a vásárlói igények és a technikai fejlődés fokozatosan kiszorítják a piacról.
Többek közt azért, mert a bifokális lencsék a multifokális lencsékkel szemben nem biztosítanak éles látást a köztes távolságokra, vagyis például ha a számítógép monitorát nézi, vagy a mobiltelefonját használja és további hátrányuk, hogy a távoli és a közeli részt egy kevésbé esztétikus, látható vonal választja el.